A kertünk végében rengeteg gyönyörű akác illatozik. Az év egyéb szakában nem szeretem őket, mert pusztán szúrnak, semmi másra nem jók – de ilyenkor! Tele van velük a levegő. A legtöbben csak méz formájában találkoznak ezzel a virággal, holott más területeken is kitűnően hasznosítható. Az akác többek között bőrfeszesítő, ránctalanító hatása miatt kedvelt kozmetikai alapanyag – belekerült az én szappanomba is – de a bodzához, rózsához, levendulához hasonlóan a konyhában is hasznunkra válhat.
És itt jött el az én időm. Ha rajtam múlna, minden beüvegezve ácsorogna a kamrapolcokon. Imádok eltenni, befőzni, lekvárt katyvasztani. És igen, tudom, az almából leginkább dzsemet készítenek, de ez most itt nekem lekvár. Sussz – passz.
Szóval a mutatványhoz felhasználtam:
-70 dkg. almát (ez már a hámozott, csumázott alma tömege)
-15 dkg. akácvirágot (megfosztva mindenféle zöldtől: csak a szirmok, bibe, porzók)
-4 kanál mézet (az enyém már kristályos volt, jó púpos kanállal mértem)
-1 citrom reszelt héját és levét
A megmosott, hámozott almát kisebb darabokra vágtam, ráfacsartam egy citrom levét, hozzáadtam a reszelt héját, a mézet és feltettem főni. Vizet felesleges adni hozzá, az alma gyorsan engedett annyi levet, amennyire szükségem volt. Mikor az alma már megpuhult, hozzáadtam a virágokat, alaposan összekevertem. Töltöttem hozzá kb. két dl. vizet és hagytam néhány percet rottyanni.
Végezetül az egészet átpasszíroztam – így csak a virágok aromája maradt a lekvárban, az egyébként szétfőzhetetlen szirmok nélkül. Dunsztolás után tökéletes állagú lekvárokat kaptam - milyen jó is lesz télen! - vagy kedves vendégek érkezésekor..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése