Mostanában nagyon rákaptunk a kelt tésztákra. Egész egyszerűen azért, mert - azon túl, hogy, ha jól van elkészítve, finom – sokkal kevesebb cukrot tartalmaz mint sütemény társai. Lányka nagyon tudja, hogy uzsonnára úgyis jár valami finomság, ma például ezek a kelt muffinok készültek.
Nem volt azonban olyan egyszerű a dolog, mint ahogy én elterveztem.... Mert mikor 2,5 dl. tejben némi cukorral felfuttattam 2,5 dkg. élesztőt, majd összegyúrtam fél kiló liszttel, egy egész tojással és egy sárgájával, kb. 4 evőkanál cukorral, majd a legvégén 8dkg olvasztott vajjal, eszembe jutott, hogy bizony – bizony a múltkoriban kidobtam a muffinformámat. Nagyon el volt színeződve a széle, gondoltam, majd veszek újat. Persze nem vettem. Még.
Ekkor azonban felvillant, hogy van pár formám, amit nem fogtam még be szappanozásra... Na, akkor hát rajta!
A duplájára kelt tésztát (én baromi türelmetlen vagyok, mindig bedugom a sütőbe, 40 fok, alsó – felső sütés, mire végeztünk az ebéssel, meg is kelt) téglalappá nyújtottam, a rövidebb oldalán kettévágtam, az egyik felét étcsoki- és vajdarabkákkal, némi cukorral szórtam meg, míg a másik felére készítettem 1dl.kókusztejet, és belekevertem egy zacskó kókuszreszeléket, ízlés szerint cukrot. Ezt szépen rákanalaztam (azt a tejet is, amit esetleg a kókusz nem szívott fel), majd, mint a bejglit felcsavartam.
A nagyobbik formákba két – két kókuszos tekercs fért egymás mellé, míg a kisebbekbe (ez még az Anditól kapott szilikon forma) egy – egy apró csokis került...
170 fok, alsó – felső sütés... fogalmam sincs, hány perc, mert közben folyamatosan szaladgáltam, hogy alvásidőre minden kész legyen. Kb. negyed óra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése