Kap a nagymamától, déditől, az oviban, az önkormányzattól, a mikulástól, és, ha ez nem lenne elég, hát magának is szokott venni egy párat. Igen, elismerem, hogy vannak nagyon jópofa csokidíszek, hogy még a krampusz is szimpatikus, nem beszélve a harangról meg a piros ruhás mackóról, de az ízük - sajnos - nagyon egykaptafára megy. Konkrétan ehetetlen: vagy, ha már csokievésre adja a fejét, akkor egyen rendeset-alapon nem szoktam ezeket felkínálni fogyasztásra. Az ünnepek elteltével becsücsülnek a konyhaszekrénybe sorsukat várva. Anyukám mindig bevonásra használta őket - de az ízük attól még megmarad....
Ez a sütemény a férfi kedvence - tényleg csupacsoki, ráadásul finom, puha, szaftos. Másnapra sem szárad ki, egy gombóc fagyival vagy tejszínnel pedig igazán mennyei csemege. Ha a csokimaradékok megvannak, már nem is kell sok más hozzá: 5 tojás, két púpos evőkanál liszt, ugyanannyi cukor, 12,5 deka margarin (kocka!), és egy nagy evőkanál minőségi kakaópor. Mindehhez harminc deka mikulást/húsvéti nyuszit tudunk felhasználni: persze minőségi csokoládéval is remek lehet, ez esetben a kakaóport lisztre cserélhetjük.
Öt perc elkészíteni, és nagyjából tíz - tizenöt alatt megsül. 160fokon, alsó-felső sütéssel: ha az illatát érezzük, már dughatjuk is bele a fogvájót - ha nem tapad, azonnal kaphatjuk ki a sütőből, mert, ha nem figyelünk, könnyen túlsül. Úgy pedig már nem az igazi...
Egyetlen edényre lesz szükségünk: belemérjük a margarint, a cukrot, és a csokoládét, közepes lángon összemelegítjük őket. Ha csomómentesen elkeveredett, levesszük a tűzről, belekeverjük az öt tojás sárgáját, a lisztet, a kakaóport, végül pedig a felvert fehérjét. Sütőpapíros tepsibe öntjük (nálam 15x25-ösben készül), és már sütjük is.
Nagyon-nagyon finom....egy aprócska tipp: nem vagyok különösebben nagy pajtásságban a tejszínhabbal, ezért egy doboz habtejszínt és egy főzőtejszínt (Perfecto) szoktam összeverni. Sokkal krémesebb, lágyabb - azonnal fogyasztandó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése